zsanzsorzs

Ismét egy vendégrecept a blogon és mi nagyon örülünk neki. Egyszerű, mégis izgalmas étel, fantasztikus fotókkal. Nyam! 

Jó ötletnek tűnt, azaz inkább jó receptnek tűnt, de őszintén szólva az egész kajában nem volt semmi kohézió, csak úgy volt. Persze a kérdés, hogy minek. Az egészben az a megnyugtató, hogy minden volt hozzá othon, ezért nem vertük magunkat őrült kiadásokba, csak a ceruzababot szerváltuk hazafelé, és abból is alig használtunk fel valamit. A levadászott receptben egyébként valami szingapúri tésztaételként futott, és a hozzávalók helyett inkább a kommentek győztek meg, hogy mennyire szuper, de ismét kiderült, soha senkire nem kell hallgatni. Következésképpen ránk sem, úgyhogy jön a recept, amiről tudjuk, hogy senki sem fogja megcsinálni, de az ígéret kötelez. Na.

Szingapúri tészta (na persze)

üvegtészta vagy rizstészta
kaliforniai paprika vagy bármilyen színes paprika
ceruzabab vagy zsenge, héjastul ehető borsó
tofu vagy hús
friss gyömbér
újhagyma
fokhagyma
szójaszósz
currypaszta
chillipaszta
lime- vagy citromlé

Kezded azzal, hogy bepácolod a tofut szójaszósz és esetünkben szezámolaj keverékébe. Tegyük hozzá, hogy szerintünk a tofu hülyeség, nem kell a húspótlék, nem azért vega a vega, hogy aztán rémes állagú és ízű húspótlékot használjon. Valójában fogalmunk sincs, miért vettünk a múltkor egy kockányit belőle, de legalább méltó helyére került. Amíg pácolódik, gyufaszálnyira vágod a paprikát, és a ceruzababot is kettévágod, hogy ne legyen túl hosszú. Felvkarikázod az újhagymát, és egy ujjnyi gyömbért is felaprítasz, a fokhagymát a nyomóba készíted. Az üvegtésztát vagy rizstésztát forró vízbe áztatod, így hamar megpuhul. Jöhet a wok vagy egy nagy serpenyő, és olajat forrósítasz benne, amin a tofukockák minden oldalát megpirítod, majd kiveszed. ismét egy kis olaj kerül bele, beleszórod az újhagymát, a gyömbért,  belenyomod a fokhagymát, megy rá a chillipaszta, a currypaszta, megkevered. Jöhetnek a zökdségek és a tészta, az egészet összeforgatod, ráfacsarod a limeot, és készen is vagy. Tálalod, rászórod a koriandert (még mindig csak petrezselyem volt otthon), és aztán gondolkozol, hogy mi az, amit eszel, mert tulajdonképpen nem rossz, de lehetne ezerszer jobb is, például currypaszta helyett citromfű pasztával vagy valami. 

Kicsit hektikusak a napok, fontos dolgokban kéne dönteni, nehéz, nyomasztó, szóval becsüljétek meg magatokat, hogy ilyenkor is elővesszük a fazekat. Részemről kozmetikusnál fetrengtem este, úgyhogy az elkészítés nem az én érdemem, a spárga már napok óta otthon figyelt, muszáj volt kivégezni végre. Egyébként is ilyenkor spárgát kell enni bárhogy, mindenhol kapható, ennél olcsóbb már nem lesz, és tök finom, úgyhogy  falni kell, amíg lehet. A Hunyadi téri piacon 400 körül van mostanában, a Hegyvidék Bevásárlóközpontban 7-800, ehhez nemis fűzünk semmit. Grillezni, meg bárhogy máshogy enni a zöldet szeretjük, de levesként a fehérre kattantunk rá. Persze a zöldnek a grillezéshez fel nem használt része is leves sorsra jut mindig. Spárgalevest csinálni pofon egyszerű, két titka van: vaj és szűrés. Na.

Pórés spárgaleves sült szalonnával

spárga - 400 ft, piac
póréhagyma - 100 ft, Aldi
vaj
tejszín
só vagy alaplé

Összekaszabolod a pórét és a megtisztított spárgát, és ráküldöd a vajra. Ezen kicsit megfonnyasztod, majd mehet rá kis víz és só vagy alaplé. Mi elég kevés folyadékkal szoktuk, szeretjük, ha sűrű marad a cucc. Percek alatt megfő, de tényleg, aztán mehet a turmixba, majd onnan egy jó sűrű szűrőbe, amin átpaszírozod, hogy a szálak ne kerüljenek bele, legyen a végeredmény krémes. Pici tejszín mehet bele, de ez sem muszáj, azzal picit összemelegíted. Közben a baconből teljesen kisütöd a zsírt egy serpenyőben, megszárogatod, és már tördelheted is. Negyed óra az egész.

Dolgozni kellett, meg piacra menni, meg bankba, meg fogorvoshoz is, az eső is esett, hülyeség volt az egész tegnapi nap, aminek a végén igazi hősként álltunk az elkészült kaja fölött. A tömetés után a csorgó esőben hazafele bringázva még kellett ez meg az, ugorjunk be a Sparba, ahol persze pont nem volt se spenót, se bazsalikom, viszont ott a Tulipán. Nyolc óra öt perc. Már nem esik, fülledt, halszagú nyári este. Tuli? Jó, de csak egy pohár pilsner, ok? Még el kell érni az Aldiba zárás előtt. Persze mi az az egy pohár, lett belőle kettő vagy három, és azért nem több, mert nyolcötvenkor már muszáj volt indulni, pedig ezerszer egyszerűbb lett volna feltenni a lábunkat és kérni meg egy kört meg egy gombás melegszenyát. Zárás előtt még beestünk, megvan a bébispenót, lehet menni haza. Főzni, negyed tízkor, érted, csak azért, mert megígértük. Pedig rommá égettem magam a grillserpenyővel is, és mindent levertem, és hisztis is lettem, vagy többet, vagy kevesebbet kellett volna inni. Na:

Grillezett mediterrán saláta - istenem, de bénán hangzik ez

Összköltség 4 főre (mert jutott belőle ma ebédre is): kb 1600 Ft

padlizsán 2 közepes darab - kb 300 ft, piac
koktélparadicsom - fél kiló, 350 ft, piac
mozzerella - 3 csomag, 600 Ft, Aldi
bébispenót - 1 csomag, 270 ft, Aldi
valami kenyérféle
szárított paradicsom - volt otthon
friss bazsalikom
olaj
só
bors
fokhagyma
balzsamecet

Nem nagy cucc összerakni, főleg, ha összeszedett vagy és józan, így egy kicsit hektikusra sikeredett, főleg, hogy míg én a konyhában kaptam ide és oda, a másikunk hard drive cserét végzett koncentrált figyelemmel, nem lehetett zavarni. Padlizsánt mostam, szeleteltem, hevített grillserpenyőbe helyeztem, jó alaposan meggrilleztem mindkét oldalán. Közben pirítósok készültek, mikor barnák lettek, meg lettek dürgülve fokhagymával. Koktélparadicsomot mostam, szárítottam, grillserpenyőbe hajigáltam, kezemet szétégettem összesen 5 ujjamon. Paradicsomokat gurigáztam, minden oldal feketedjen picit. Közben a hard drive folyamat megszakadt, segítségképp mozzarellát aprított, szárított paradicsomot, bazsalikomot metélt, pirítóst kockázott. Paradicsom kész, mehet a tálba a felkockázott (ok, ollóval belenyesett) padlizsánok mellé. Megy bele a mozzarella, a szárított pari, a grillen picit megfonnyasztott spenót, folyik rá az olaj, a só, a bors, némi ecet, a savakat ízlés szerint locsold. Rákerül a bazsalikom, és a legvégén a pirított fokhagymás kenyérkocka, nem az a cél ugyanis, hogy fogatlan nagymamákat etessünk vele. Ropogjon. Kész. Óbaszki, na egy valamit rothadtul elfelejtettünk. Aki kitalálja mit, nyer egy similabdát. Szasztok.

Vérig vagyunk sértve, kezdjük ezzel. Hogy nekünk itt azt mondták a minap, ezt bárki meg tudja főzni az elé rakott alapanyagokból. Jó, rendben, lehet kérem, így is, neki is estünk egy üveg rosénak búfelejtésképpen, Juhász pincészet, ezt is csak meg tudjuk inni, ha elénk rakják. Van itthon cukkini, egy csomó. Meg kéne főzni, na de ezek után? Főzni? Meg megírni? Igyunk még egy fröccsöt. Te nem vagy éhes? De, és egyébként is, nem az volt a cél, hogy olcsón minden nap? Naugye, akkor tosszuk össze azt a cukkinit, buggyantunk mellé tojást, azt úgyse csináltuk még, és vegyük fel a kötényt, az is új, és jól is áll. Igyunk még. Na.